MAGVETÉSI TANÁCSADÓ
Néhány rovaremésztő növény faj és változat keltetése nehézségekbe ütközhet, ezért röviden bemutatom a különböző fajok csíráztatásánál tapasztalt lehető legjobb eredményt elérő módszereket. Természetesen ezek támpontok, a csírázás hatásfoka függhet a magok életkorától, azok tárolási körülményeitől, stb.
Néhány hasznos, általános információ a csíráztatáshoz és a neveléshez:
Csak jó minőségű ültetőközeget és tiszta, lágy vizet használjunk a magok csíráztatásához és a növények neveléséhez. A legtöbb rovaremésztő növény 2 rész tőzeg és 1 rész kvarchomok keverékében fejlődik a legjobban, azonban néhány különleges faj ettől eltérő közegben is nevelhető. Az ültetőközeg nedvesen tartásához az esővíz az ideális, de a desztillált- ioncserélt- vagy RO víz szintén jól használható.
Majdnem az összes rovaremésztő növény magot a legjobb ha a közeg felszínére szórjuk. Ezeket a magokat nem szabad befedni a közeggel, mert a legtöbbjük fény hatására csírázik. A nedvesen tartott magok ültetőedényét tegyük egy jól szellőző helyre, megelőzve a penészedést. Ellenőrizzük gyakran és ha a penészedés első jelét észrevesszük, kezeljük gombaölőszerrel.
A legtöbb rovaremésztő növény pozitívan reagál a nem réz bázisú és az előírás felére hígított gombaölőszerekkel szemben.
Állítsuk az ültetőedényt világos helyre, hogy a magok megfelelő körülmények között csírázhassanak, de a növendék vagy felnőtt növényeink is meghálálják a kellő mennyiségű fényt. A fajok nagy része kedveli, ha ültetőedényük alatt folyamatosan áll a víz, de főként nyáron erre figyeljünk. A magok és a növények ültetőközege sohasem száradhat ki teljesen, mert az a növény pusztulását okozza.
A legtöbb közönséges faj jól viseli a napot, ezért egy déli fekvésű ablakpárkány egy meleg szobában ideális hely lehet ezen fajok csíráztatásához és neveléséhez. Figyeljünk azonban arra, hogy a déli órák tűző napsütése ne érje a növényeket, mert azok könnyen megperzselődhetnek. A felmelegedett csíráztatóedény szintén nem ideális a magoknak. Ha az edényt egy vízzel teli tálcára vagy alátétre állítjuk, az edény lefedjük és ezzel megszüntetjük a szükséges szellőzést, kiváló helyet teremtünk a penészgombáknak és így a teljes vetést tönkretehetjük. A nagyon nedves ültetőközeg tudja biztosítani a szükséges páratartalmat, ezért elég, ha csak erre figyelünk.
Legyünk türelmesek! A legtöbb rovaremésztő növény magját nem lehet olyan könnyen csíráztatni, mint a legtöbb kertészeti vagy mezőgazdasági növényt. Néhány esetben tekintélyes időnek kell eltelnie a magok csírázásához. Például néhány Utricularia és gumós Drosera faj csírázása akár egy év is lehet! A legtöbben annak örülünk, ha néhány hét után látjuk az eredményt, de a bölcsek nem adják fel a reményt néhány hónap után sem.
Ha kételkedünk a következő csíráztatási technikákban, az alkalmazott vegyszerekben, akkor ne használjuk azokat. A legtöbb faj ezen egyszerű fogások nélkül is csírázásnak indul, de ezek elősegíthetik a biztosabb kelést és magasabb számban kelnek ki a magok.
Néhány részletes és hasznos információ a csíráztatáshoz és neveléshez
1. Hideg előkészítés
Ez az előkészítés egy olyan eljárás, amivel a magokat hidegnek és nedvességnek tesszük ki, ezzel szimulálva a téli kondíciót. Sok mérsékelt égövi Drosera, Pinguicula és Sarracenia faj találkozik ezzel a körülménnyel természetes élőhelyén. Ezek a fajok a tél elmúltával, az első tavaszi melegekben indulnak fejlődésnek és a magokból is ekkor kezdenek el fejlődni a csíranövények.
Szórjuk ezeket a magokat a tőzeg-homok keverék tetejére és tegyük ki a szabadba az ültetőedényt, ha a hőmérséklet ezt megengedi, de óvjuk az erős, hideg széltől. Az ideális hőmérséklet 0-5 °C között van.
Alternatív megoldás lehet a hűtő használata (0-5 °C), ahol szimulálhatjuk a téli környezetet. Helyezzük az ültetőedényt egy műanyagzacskóba és tegyük a hűtőbe 6-8 hétre. Ellenőrizzük
hetente, hogy megfelelő legyen a nedvesség. Becsomagolhatjuk a magokat nedves mohába vagy nedves konyhai papírtörlőbe és így belerakhatjuk egy simítózáras tasakba is. Ha egy gyenge, elhígított gombaölőszerrel is kezeljük a magokat és biztosítjuk számukra a szellőzést, akkor biztosak lehetünk a magok kikelésében.
6-8 hét elteltével helyezzük az ültetőedényt meleg, világos helyre és várjunk a csírázásig.
A fajok, melyek igénylik vagy jól reagálnak erre a módszere: Darlingtonia californica, az összes Sarracenia faj, Drosera anglica, D. intermedia, D. rotundifolia, Pinguicula grandiflora, P. lutea, P. vulgaris.
A Darlingtonia californica esetében igen előnyös lehet, ha a magokat rövid időre megfagyasztjuk. Ebben az esetben a magokat tegyük egy kis edénybe (műanyag kávéspohár, tejfölös doboz, stb.), tegyünk rá egy kevés vizet és rakjuk az egészet a fagyasztóba 24 órára. Miután megfagyott a víz, vegyük ki a jeget a magokkal együtt és helyezzük az ültetőedényben lévő közeg tetejére, majd hagyjuk a jeget magától kiolvadni.
Ezt a módszert használhatjuk kombinálva a hideg előkészítéssel is, de helyette alkalmazva is igen jó eredményeket érhetünk el.
Ezt a fagyasztásos módszer azonban ne használjuk egyéb, hideg előkésítést igénylő fajok esetében, mert a fagyasztás túl hideg és drasztikus a Sarracenia és Drosera fajoknak.
2. Hormonkezelés
Néhány nehezen csírázó faj gyors csíráztatásához használhatunk növényi hormont is. Ilyen például a gibberliksav (Gibberellic Acid, GA3). Különösképpen alkalmazható a gumós Drosera, a dél-afrikai Drosera fajoknál, mint például a D. alba, D. cistiflora, D.pauciflora, D. regia, de jó eredmények érhetők el a Byblis gigantea csíráztatásakor is.
Helyezzük a magokat 24 órára a növényi hormon 250 ppm (kb. 100 mg hormon 400 ml víz) koncentrációjú oldatába, majd szórjuk a magokat összedarabolt élő tőzegmoha felszínére, ami segít megelőzni a penészedést (fertőtlenítő hatású az élő tőzegmoha). A Byblis gigantea esetében összehasonlítva a többi megoldással ez a módszer a legjobb a csíráztatáshoz. A csíranövények megjelenése után a kis növényeket átültethetjük a megfelelő ültetőközegbe.
3. Füstkezelés
Különféle termékek kaphatók ennek a módszernek a megvalósításához, mint például a füstvíz, de akár kis tüzet is készíthetünk a magok fölött, óvatosan, hogy azok semmiképp ne perzselődjenek meg. Ez a módszer jó eredményeket mutat néhány gumós Drosera és Byblis faj esetén. Ennek a módszernek az a lényege, hogy egyes fajok eredeti élőhelyén időről időre bozóttüzek égnek, ami a régi, elöregedett növényzettől megtakarítja a talajfelszínt és az égés során felszabaduló füst aktiválja ezen magok csírázását. Ausztrál kutatók egy molekulát is elkülönítettek ezekből a növényi füstökből és ennek tulajdonítják a magok csírázásának beindulását. A hatás nagyon hasonló a hormonkezeléshez.
4. Forró vagy meleg előkészítés
Néhány rovaremésztő faj csíráztatásához előnyös lehet, ha ellenőrzött körülmények között növényi hulladékot vagy papírt, papírzsebkendőt égetünk a közelükben. Ezek a magok, csakúgy, mint az előzőekben leírt füstkezeléses módszernél is, olyan területeken élnek, ahol rendszeresen előfordulnak bozóttüzek. Ellentétben a fentiekkel, ezen magok csírázását ebben az esetben nem a füst indítja el, hanem a meleg. Ilyennek például néhány gumós Drosera fajok, de a Byblis gigantea és nem rovaremésztő Mimosa pudica (Mimóza) is.
Egy kis halom megfelelően száraz anyagot halmozzunk az ültetőközeg tetejére elszórt magokra, majd gyújtsuk meg. Távolítsuk el a fölösleges hamut, miután a tűz kialudt. Előnyös lehet eukaliptusz ág vagy levél használata de minden egyéb növényi hulladék vagy papír is alkalmas a módszer kivitelezéséhez.
Egy egyszerűbb megoldás lehet, ha a magokat a vetést követően azonnal forró, de nem lobogó vízzel meglocsoljuk. Ha kételkedünk a módszer hatásosságában, akkor ne használjuk, mert csak néhány különleges faj igényli ezt a fajta kezelést. A Legtöbb rovaremésztő faj magja elpusztul a melegtől!
5. Karcolás
Ezt a módszert csak nagy méretű magok esetén használhatjuk. A magok külső burkát ilyenkor kis éles eszközzel, tűvel vagy szikével megkarcolják, ezzel elősegítve a csírázás beindulását, a csíranövény könnyebb kikelését. A bekarcolt magokat ezután a szokásos módon a nedves ültetőközeg tetejére szórják. Ezt a módszert leginkább a Drosophyllum lusitanicum csíráztatása során alkalmazzák.
NÖVÉNYFAJONKÉNTI ÚTMUTATÓ:
1. Dionaea muscipula
A Vénusz légycsapója magok igénylik a hideg előkészítést. Ültetőközegnek használjunk standard keveréket, de például „Giants” változat kiválón érzi magát élő tőzegmohában is kvarchomok nélkül. A magok 15-25 °C között és magas páratartalom mellett indulnak csírázásnak. Átültetni friss közegbe akkor lehet, ha már 3-4 levelet fejlesztettek.
2. Sarracenia fajok
A Kürtvirágfélék is a hideg előkészítést igénylik. Szórjuk a magokat az ültetőközeg tetejére, ami 3 rész tőzeg és 1 rész kvarchomokból áll. A magok csírázása hosszú ideig tart, akár néhány hónapig is, de egyes változatok akár 18 hónapig is nyugalomban vannak, mielőtt fejlődésnek indulnának. Legyünk türelmesek!
3. Darlingtonia californica
A Kobraliliom szintén hideg előkészítést igényel. A növények nevelése sok esetben nehézségekbe ütközik, azonban ha betartjuk, hogy a növényt védeni kell a 30 °C fölötti hőmérséklettől és biztosítani kell, hogy gyökérzetük hideg legyen, könnyűszerrel nevelhetjük ezt a fajt is.
Ültetőedénynek használjunk világos színű edényt és helyezzük vízzel telt tálcára. Forró időben locsoljuk felülről hideg vízzel a növényt. A magok keltetéséhez sikeres lehet tiszta, élő tőzegmoha használata.
4. Drosera fajok
4.1. Gumós harmatfüvek
Az ausztrál gumós harmatfüvek magjainak csíráztatása a legnehezebb az összes rovaremésztő fajokhoz képest. Néhány faj csírázási ideje akár 3 év is lehet.
Ültetőközegnek használjuk egy rész tőzeg, egy rész kvarchomok keverékét, de a közeg inkább nyirkos legyen sem, mint nagyon nedves és ne állítsuk az ültetőedényt vízzel teli tálcára sem.
Amikor csíráztatjuk ezeket a fajokat, napi ingadozású hőmérsékletet is kell biztosítani számukra. Nappal 20 °C, míg éjszaka 5 °C az ideális, melyet kombinálhatunk az ültetőközeg nedvességével is (éjszakára nedvesebb), hogy elősegítsük a csírázást. A hőmérséklet változtatása kritikus paraméter, ezért ezt mindenképp tartsuk be!
4.2.Trópusi harmatfüvek
A trópusi harmatfüvek csíráztatása hasonló odafigyelést igényel, mint gumós fajok. A hőmérséklet ezen fajok élőhelyén is nappal 30-35 °C, míg éjszaka akár 2-3 °C is lehet. A megfelelő csírázási arány eléréséhez ezt biztosítanunk kell számukra.
4.3. Szubtrópusi harmatfüvek
Használjuk a standard keveréket ültetőközegnek, a csíráztatáshoz a hőmérsékletet 19-25 °C között legyen.
4.4. Mérsékelt égövi harmatfüvek
Hideg előkészítés ajánlott ezeknek az európai és amerikai fajoknak a megfelelő csíráztatásához.
4.5. Törpe harmatfüvek
Ezeket az ausztráliai harmatfűféléket standard keverékben 15-25 °C között csíráztathatjuk a legjobban. Növényi maradékokkal végzett forró előkészítés igen magas csírázási arányt ad.
Nevelésükhöz a tőzeg-perlit keverék 6:4 arányú keveréke is ideális lehet.
4.6. Petiolaris-komplex
Ezek a szintén ausztráliai harmatfűfélék a magas hőmérsékletet (25-35 °C) és a magas páratartalmat kedvelik. A sok fény (napi 12-14 óra) szintén előnyös a magok csíráztatásához.
Ültetőközegnek szintén jól használható a tőzeg-perlit 6:4 arányú keveréke. Ne álljanak ezek a növények vízzel telt tálcán, elegendő, ha magas páratartalmat és meleget biztosítunk számukra!
5. Pinguicula fajok
A hízókafélék magjait szórjuk a lent említett ültetőközegek tetejére és tartsuk világos és magas páratartalmú helyen ültetőedényüket. Azok a fajok, melyek télen hibernákulumot nevelnek (mérsékelt égövi fajok), a hideg előkészítés segíti a magok csírázását.
Mérsékletégövi fajok esetében 2 rész tőzeg, 1 rész homok és 1 rész perlit keveréket használjuk.
A mexikói és trópusi fajok esetén pedig azonos mennyiségű tőzeg, perlit, homok és vermikulit az ideális.
6. Nepenthes fajok
A kancsókafélék magjainak csíráztatása igen változatos, mert sok faktort kell figyelembe venni és az egyes fajok eltérően reagálnak a körülményekre. A csírázási időszak is ezért igen változatos, a néhány naptól az igen hosszú időszakig is terjedhet, ami akár 18 hónap is lehet. Ha lehet, akkor frissen beérett magokat szerezzünk be.
A magas páratartalom és a 22-30 °C közötti hőmérséklet azonban minden esetben elengedhetetlen. Közegnek jól használható a tiszta, élő tőzegmoha is, de előnyösebb, ha tiszta vermikulitot használunk. Magvetéshez jó még a szárított tőzegmoha is, akár szálas, akár darált . A lényeg, hogy az ültetőközeg jó vízelvezetésű, laza legyen. A magoknak biztosítsunk magas páratartalmat, ültetőedényüket fedjük le üveglappal vagy tegyük zacskóba, de figyeljünk a szellőzésre, nehogy bepenészedjenek!
7. Genlisea fajok
Ültetőközegnek jól használható a 3 rész tőzeg, 1 rész kvarchomok keveréke. A hőmérsékletet tartsuk 25-35 °C között.
A Genlisea fajok gyakran lassan indulnak csírázásnak ezért előnyös lehet növényi hormon használata.
8. Byblis és Roridula fajok
A Byblis gigantea csíráztatásához használjuk a forró előkészítést és ha módunkban áll, akkor növényi hormonokat is. A csíráztatáshoz az ideális hőmérséklet 15-25 °C között van.
A Roridula magokat szórjuk a nedves ültetőközeg tetejére (tőzeg-kvarchomok 3:1), majd vékonyan fedjük be azokat. Az így előkészített magokat ezután tegyük 72 órára a fagyasztóba.
Miután kivettük a magokat, biztosítsunk számukra 22-25 °C közötti hőmérsékletet.
9. Drosophyllum lusitanicum
Ültetőközegnek jól használható az azonos mennyiségű tőzeg, homok, perlit és vermikulit keveréke. Akár zeolitot is használhatunk ,vagy horzsakövet. Ne álljon vízzel telt tálcán az ültetőedény, de biztosítsunk számukra magas páratartalmat.
A sikeres csíráztatáshoz tegyük a következőket: karcoljuk be a mag külső burkát több helyen is, majd tegyük a magokat 2-4 réteg nedves szűrőpapír közé. Tartsuk így a magokat, amíg a csírázás megindul, ez 2-4 hét. Ha a csírázás megkezdődött, helyezzük át a csíranövényeket a nevelőedényükbe. A csíranövények elpusztulnak, ha nagyon magas páratartalomban tartjuk őket! Tartsuk a közegüket nyirkosan, de sohasem nedvesen.
10. Utricularia fajok
Az európai és észak-amerikai Rencefélék igénylik a hideg előkészítést. Közegnek jól használható a 3 rész tőzeg és 1 rész homok keveréke. A hőmérsékletet tartsuk 20-30 °C között.
Az ausztráliai fajoknak szükséges a forró vagy meleg előkészítés. Közegnek 1 rész tőzeg és 1 rész homok használható. Sok fényre és nappal magas hőmérsékletre (30-35 °C), éjszaka pedig 18-20 °C-ra is szükségük van a megfelelő növekedéshez.